Sorstáncok egy kis mesével

A mai Hip-Hop és Showtánc délutánon látott táncok például tökéletesen megfeleltek az utolsó kritériumnak. A színház előtti téren látott − egyébként színvonalas − műsorban a város amatőr csoportjai léptek fel, a közönség meg jól szórakozott. De a show-ért akár fizetnek is, ha kell, a szombati Experidance előadásra például már jó előre elfogytak a jegyek. Meg lehetne próbálni a kortárs táncot is kivinni a szabadba, ingyenesen hozzáférhetővé tenni. Hogy a szélesebb réteg is megismerje, ne idegenkedjen tőle, még ha az szokatlan eszközökkel él is, és − ahogy a mai Frenák előadás után hallottam −„nem lehet érteni”. A szórakoztató műfajokban azonban nincs mit érteni.

A fából faragott királyfi - Szegedi Kortárs Balett

A Szegedi Kortárs Balett A fából faragott királyfijában még semmi váratlan, újszerű dolog nem érte a befogadót. Ha csak annyi nem, hogy az előadás első pár percének egy új szereplője is akadt a színpadon a Tündér, a Királyfi meg a Királylány mellett: egy fekete csuhás kameraman vette nagy lelkesen a táncosokat, igencsak kilógva a jobb oldali takarásból. Úgy láttam, addig folytatta lázas tevékenységét, míg Juronics Tamás koreográfus úr ki nem surrant a nézőtérről, hogy szóljon, hiszen ő kamerás Dementort nem komponált a jelenetbe. Ám rajta kívül a közönség − ellentétben a későbbiekkel − végig ülve maradt, sőt volt, akit el is bódított a mese, a táncosokra vetített, mozgásuk által megelevenített természeti képeknek köszönhető vizualitás. Korábban írtam már az előadásról. Akkor, távolabbról nézve, jobban beszippantott a látvány, a meginduló tér. Most inkább a száraz, ismétlődő, túlságosan szabályozott mozgásnyelv tűnt szembe, mely a művet inkább egy narratív (mese)baletthez közelítette, mint elgondolkodtató kortárs tánchoz. Finta Gábor azonban most is kitűnt a Fabábu szerepében. Mozdulatai puhábbak, ívesebbek lettek, ám robbanó energiájuk nem csappant.

Hymen - Frenák Pál Társulat

Nem úgy a nézők száma Frenák Pál Hymenjén. Az átgondolt, problémaérzékeny darab túl sok volt a győri közönség egy részének. Még el sem kezdődött igazán az esküvő, páran már menekülőre fogták, többen pedig a tapsnál mutatták ki nem tetszésüket, döbbenetüket. A közönség másik része viszont ujjongott. Mi az ok? A költői meztelenség ugyancsak nem újdonság a koreográfusnál, sem a hátrányos helyzetű emberek problematikája. Holoda Péter tolókocsis értelmi fogyatékosként a darab egészében színpadon van, ő az összekötő elem a széttartó, furcsa családtagok közt, kiknek kínlódó lelkivilágába egy esküvő által nyerünk bepillantást. Holoda olyan meggyőzően alakítja a sérült fiút, hogy van, aki el is hiszi neki. Talán ő a felháborodás egyik oka, ugyanakkor az előadás kulcsa is. Szépség (például Jantner Emese menyasszonyának szólói), lázadó vidám duhaj (bakancsban járt csárdás), kegyetlen erőszak, kiszolgáltatottság, emésztő szomorúság, képmutatás, őrült vágyak elementáris erővel csapnak össze e műben. Felforgat és gyönyörködtet egyszerre. A táncosok kérlelhetetlen energiákkal dolgoznak, mindent odaadva élnek a színpadon. A zene hörög, az átlátszó felfújható gumimedence elmerít és kidob magából, a menyasszonyi ruhák lecsúsznak a szereplők felsőtestéről, miközben vehemens táncuk közben kezükkel bemutatnak a világnak, a nézőknek, majd hang nélkül hahotáznak. Egyedül az előadás végét nem sikerült még mindig kellően megoldani. A közönségből felhívott alkalmi táncpartnerek – akik a pesti előadásoktól eltérően már nemcsak férfiak, hanem nők is – most is csak sután állnak az égből aláhullt menyasszonyi ruhák mellett, miközben az ifjú pár mellettük ropja, az őrülten démoni (koszorús)lány megütközve ül, a pöffeszkedő, csábító címlapboy magában bulizik, a fogyatékos fiú pedig még mindig csak rója meg nem értett köreit.

Tántorgók - Fitos Dezső Társulat

A megviselt nézősereg egy része átbaktatott a Kisfaludy teremhez, miközben a szabadtéri színpadon folyt a Michael Jackson táncverseny. Aztán a hosszú sorban állva volt idő emésztgetni az imént látottakat, elcsíptem pár mondatot. Többen sokkolódtak, mások értetlenkedtek, öröm volt hallani, hogy volt, aki a célt is próbálta fejtegetni („Talán azt akarták, hogy úgy lássunk, annyit értsünk meg a világból, mint a szellemi fogyatékosok: a káoszt.”) De már kezdődött is a Fitos Dezső Társulat Tántorgók című előadása, nem volt idő több morfondírozásra. A mélyen ható képek után üde, fiatalos lendületű felüdülés következett, amibe azért csöppnyi keserű líraiság is szorult. Az első világháború előtt Amerikába kivándorolt magyarok sorsát mutatja be a virtuóz, energiahiányban szintén nem szenvedő néptáncos csapat, egy apa-fiú kapcsolatot a középpontba állítva. Humorukról, kreativitásukról (például a ládák, raklapok alkotta díszlet variábilis használata) és alapos technikai tudásukról, mely több táncnyelv ismeretét is feltételezteti, is számot adnak. Szerethetőek ők is és a darab is. Azért, mert − amellett, hogy a táncosok színészi képességeiket is latba vetik − minden természetesen van kezelve. Nem akarnak direkt kápráztatni, megríkatni, erőszakkal nevettetni. És épp ezért mindez sikerül nekik. A Tántorgók jó példája annak, hogyan lehet a néptáncot feldolgozni cselekményes formában anélkül, hogy az giccsparádéba, látványfitogtatásba torkollna. Fontos megemlíteni, hogy mind Fitos Dezső, mind Frenák Pál igénybe vette egy dramaturg segítségét is műveik elkészítésénél, melynek az előadások csak hasznát látták.

A fából faragott királyfi

Szegedi Kortárs Balett

Zene: Bartók Béla, Igor Stravinsky

Díszlet, jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Fény: Stadler Ferenc

Video: Zengo

Balettigazgató: Pataki András

Koreográfus: Juronics Tamás

Előadók: Czár Gergely, Szarvas Krisztina, Hajszán Kitti, Finta Gábor, Csetényi Vencel, Fehér Laura, Hortobágyi Brigitta, Kiss Róbert, Májer Gábor, Markovics Ágnes, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra

Frenák Pál Társulat

Jelmez: Schopp Ildikó

Fény: Marton János

Hang: Hajas Attila

Zenei kompozíció: Gilles Gauvin

Dramaturg: Varga Mátyás

Díszlet, koreográfus: Frenák Pál 

Előadók: Jantner Emese, Vasas Erika, Nelson Reguera, Feicht Zoltán, Holoda Péter

Tántorgók

Fitos Dezső Társulat

Zene: Pál Lajos, Pál István, Makó Péter

Jelmez: Szűcs Eszter

Dramaturg: Kocsis Rozi

Rendező, koreográfus: Fitos Dezső 

Előadók: Fitos Dezső, Módos Máté, Darabos Péter, Moussa Ahmed, Fundák Kristóf, Sánta Gergő, Popovics Márk, Tókos Attila