Időtlen búcsúzóban

Az első nap produkciói sajátos tematikai rokonságot mutattak: mindhárom előadás azon a mezsgyén játszódott, ami élet és halál közt húzódik. Ide vezetett Majoros Ági és Bor Judit Pilinszky-szövegekre készült játéka, a Tükör is. Kiindulópontul a Kalandozások a tükörben meséjét választották az alkotók, de ezúttal nem mesélni szerettek volna, hanem egy nagyon erős létérzetet megfogalmazni. A mese ezért inkább csak dramaturgiai keretül szolgált, az előadásban elhangzó szövegek többsége olyan Pilinszky-vers volt, ami ezt az apokaliptikus végállapotot fogalmazta meg. A tükör mögé lépő fiú egy olyan helyre érkezik, ami „látszatra élet, valójában halál”. Ezen a tájon halad egyre beljebb, míg hozzá rendelt társával el nem ér mindenek végére, a tengerhez. A mese kisfiúról és királylányról szól, de amit az előadásban látunk, az két mezítelen agyagfigura, két egymáshoz tartozó lélek „szemközt a leáldozó nappal”. Majd elindulnak visszafelé az eddig megtett úton: mintha a köztes létben vándorló lelkek pörgetnék vissza életüket, hogy újjászülethessenek. A tengerig vezető úton feltárult kihajtható, egymásból kihúzható pompás papírdíszletek sorra bezárulnak, és a vándorok visszaérkeznek a tükör elé, ami örökre elválasztja immár őket: „Kihűlt világ ez, senki földje! / S mint tetejébe hajitott / ócskavasak, holtan merednek / reményeink, a csillagok.” Lírai színház ez, képzőművészeti igényű látvány kapaszkodik össze benne Pilinszky képeivel, az animátorok szándékoltan nem lépnek be ebbe a világba, maradnak egyszerű mozgatók, itt most a képek élnek.

Bitódalok (Budapest Bábszínház) - Fotó: Dusa Gábor

Hasonlóan a Tükörhöz, lírai anyagot választott Veres András is a Budapest Bábszínházban rendezett előadásához, ami szintén az élet és halál közti mezsgyére vezet. A Bitódalok Christian Morgernstern verseit helyezi egy kvázi varietészínpadra, kötélen lógó életnagyságú bábok közé. A három akasztottal három színész játszik, miközben mondja, mormolja, énekli Morgernstern furcsa, abszurd vagy épp halandzsa szövegeit. A bábok egy-egy vers erejéig meg-megelevenednek, aztán újra halottként fityegnek. Élő játszik a holttal, lengeti, magához vonja, szétszedi, újra, új rendben összerakja, mintha csak arról faggatná, mivégre is volt ez az egész, amit életnek nevezünk, s ami innen nézve oly képtelennek tetszik. Sok ötlettel, nagy energiával énekli-játssza végig az előadást Kovács Judit, Ács Norbert és Teszárik Csaba. A díszletet és a bábokat (akárcsak az előző előadásét) Grosschmid Erik tervezte.

Kádár Kata revü (Vaskakas Bábszínház - Kocsis Rozi)

Az első nap utolsó előadása, a Vaskakas Bábszínház Kádár Kata revüje volt, ami a Trafik lokálba települt. Az előtérben összezsúfolt várakozókat egy karikás szemű, fehér arcú konferanszié (Kocsis Rozi) szólítja meg, és invitálja kissé rezignáltan beljebb, hogy elüssék valahogy azt a kis időt, amíg Kháron hajója megérkezik, hogy mindenkit átszállítson az alvilágba. A műsor, a pokoli revü a népballadák vérfagyasztó történeteit társítja mai zenékkel, tánccal és itt-ott bábos eszközökkel. Fehér arcú nők lépnek elő, hogy bűneikről beszéljenek, újra és újra emlékezzenek – hiába a színpad, attól nem lesz könnyebb, mondja fáradtan a konferanszié. Hat ránk a lokálhangulat, finoman provokál a halkszavú konferanszié, és időről időre megdermed a levegő, a mikor a féltékeny anyós pusztító ősanyává növekszik, vagy a lányára átkot mondó anya tükörképében felsejlik a hajdan őt ért átok. Ahogy a vége felé közeledik a műsor, és dudaszó jelzi, a várt hajó is megérkezett, leszek egyre kajánabbul kíváncsi, hogyan tudja a rendező Tengely Gábor és a dramaturg Gimesi Dóra megoldani ezt a helyzetet, hogy a fikción belül maradva, de azért valahogy mégiscsak ép bőrrel kijussunk ebből a pokoli tranzitváróból, és kinyílhasson az az ajtó, amiről a műsor alatt többször is az derült ki, hogy be van zárva. Mert van itt még valaki, aki velünk érkezett, egy kisegítőlány, aki a primadonnák egyre kegyetlenebb gyötrései elől többször is megpróbálna elmenekülni, mindhiába. A megoldást mégis ő hozza el: a halálból feltámadva az apokalipszis bosszúálló kardos angyalaként nyitja meg az utat előttünk.

Erősen kezdődött a fesztivál, olyan vidékekre vittek az első nap előadásai, az eleven és a holt közti senkiföldjére, amiről a legtöbbet talán a bábok által lehet megérzékíteni. 

Tükör

Szöveg: Pilinszky János

Hang: Végvári Tamás

Díszlet és báb: Bor Judit, Grosschmid Erik, Majoros Ági

Zeneszerző: Nagy Szabolcs

Alkotók-előadók: Bor Judit, Majoros Ági

Bitódalok

Budapest Bábszínház

Fordította: Győrei Zsolt, Kálnoky László, Hetényi Heidelberg Ernő, Hárs László, Katona Tamás, Molnár Imre, Orbán Ottó, Eörsi István, Márton László, Szabó Lőrinc, Tótfalusi István

Díszlet, bábok: Grosschmid Erik

Zene: Darvas Benedek

Dramaturg: Dobák Lívia

Koreográfus: Nemes Zsófia

Rendező: Veres András

Szereplők: Ács Norbert, Kovács Judit, Teszárek Csaba

Kádár Kata revü

Vaskakas Bábszínház

Dramaturg: Gimesi Dóra

Tervező: Boráros Szilárd

Zene: Rab Viki

Koreográfus: Nemes Zsófia

Rendező: Tengely Gábor

Szereplők: Kocsis Rozi, Rab Viki, Pallai Mara, Halasi Bea, Ragán Edit, Varga Anita, Fodor Annamária, Jáger András, Szúkenyik Tamás, Szabó Tamás