Beethoven hegedűje

A harmadik napot egy újabb szakmai beszélgetés nyitotta, ami inkább ismeretterjesztő előadássá alakult, mintsem valódi diskurzussá a résztvevők között. A szakmabeliek jelenléte ugyanis elenyésző volt az Ady Gimnázium érdeklődő diákseregével szemben. Így hát a három drámaíró mutatkozott be, és faggatta egymást, keresve munkamódszerük és a színházi közeghez való alkalmazkodásuk sajátosságait, ennek hasonlóságait és különbségeit. Mindhárom drámaíró rendező is egyben, ám Kiss Csaba hangsúlyozta, az életben semmi sem könnyen behatárolható, nem arról van szó, hogy valaki író, más meg rendező, hanem arról, hogy az ember belesodródik különböző szituációkba, így író lesz, majd rendező, vagy éppen fordítva. Mindez a felkéréseken, praktikus megfontoláson dőlhet el, vagy hirtelen támadt ambíciókon, esetleg évtizedek lassú folyamatain, esetleg egy drámapályázaton.

Tasnádi István - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

Tasnádi István - bár erre már kevesen emlékeznek - „rendes szerzőként" kezdte pályafutását. Majd Schilling Árpáddal és más színházi rendezőkkel együttműködve, a színészek bevonásával, improvizációik felhasználásával készültek drámaszövegei. Ezután következett saját drámarendezése, a Fédra Fitness, ahol - meghasonulva önmagával -már saját drámája ellen "támadt", és az egyik legsikerültebb monológot (Hippolütosz sirámát apja kómába esett teste felett) kiirtotta az előadásból, rendezői szemmel ugyanis belátta, hagy megtöri a játék menetét, eltolja a hangsúlyokat, és ez a szövegrészlet nem illik az előadás teréhez sem.

Németh Ákos - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

Németh Ákos ezzel szemben igyekszik különválasztani két tevékenységét, és sohasem rendezi saját darabjait. Eleinte tartotta magát a lehető legkonzervatívabb rendezői állásponthoz, miszerint a szöveg szent és sérthetetlen, azonban fokozatosan be kellett látnia, hogy praktikus okokból át kell írnia mások drámáit is. Ebben a folyamatban egyik fő késztetője az volt, hogy a színészeknek jó legyen a közérzete a szerepükben. Abban mindenki egyetértett, hogy a sikeres előadásnak szinte ez a legfontosabb tényezője.

Kiss Csaba - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

Kiss Csaba dramaturgként végzett a főiskolán, mégis rendezőként kezdte színházi pályáját. (Az ő korosztályában többek voltak így: Zsótér Sándor, Szász János, Telihay Péter...) Később lett csak drámaíró, bár őt inkább az ambíció, az írás adta öröm hajtotta a pályára, semmint a praktikum. De bármennyire is gyakorló rendezőként kezdett el írni, ő sem kerülhette el a meghasonlást. A Hazatérés Dániába című drámájának nyitóképében a tengerrel gyűlt meg a baja: hol is legyen a tenger, melyen Hamlet hazatér?

Forrás: csokonaiszinhaz.hu

Kárpáti Péter nem volt jelen a beszélgetésen, de negyedikként az ő munkásságát emelte ki Tasnádi István. Kárpáti ugyanis azt vallja, hogy a drámaírónak nem feladata írás közben, hogy figyelembe vegye a színházi bemutatás korlátait. Ő például könnyű kézzel instruál egy jelenetet, amely mondjuk az anyaméhen belül játszódik. Igaz, a legutóbbi időkig Kárpáti nem rendezett (míg színre nem vitte a Szörprájzparti című drámáját a HoppArt Társulattal), ő vegytisztán drámaíró volt, a színházi praktikum szabályait elvető, irigylendő szabadságában dolgozott.

Aczél Géza: Timurra várva

Kedden két felnőtteknek szóló előadást láthattunk (a gyerekdarabokról külön összefoglalóban számolunk be a fesztivál végén). A Timurra várva szerzője, Aczél Géza sem figyelt különösebben a színházi praktikumra, de valószínűleg a dráma műfajának sajátosságait is kijátszotta írásával, mely a debreceni Basahalom Drámakör drámapályázatának elsöprő sikerű győztese volt. Az aznapi előadásokat értékelő, a délelőttinél szűkebb körű éjszakai szakmai diskurzus szokatlanul élénken, mégis egyetértésben zajlott. Ezen az előadás dramaturgja, Balogh Tibor, továbbá az egyik színész, Dimény Levente volt jelen, valamit az előadásnak otthont adó Nagyváradi Állami Színház igazgatója, Meleg Vilmos. A beszélgetők közül csak néhányan olvasták az eredeti drámát, de Dimény Levente elmondta, hogy a szöveg narratív része teljesen kimaradt az előadásból. (Eszerint egy panellakásba két fiatalember tör be, de ott a tulajdonos helyett két nőt talál.) Így a produkció Aczél Géza panelköltészetének feldolgozhatatlan versfolyamát sorjázza bizonyos kezdetleges koreográfiát társítva ehhez. A lakásban játszódó, szétforgácsolt mozdulatsorok (amelyeket a debreceni Stúdiószínház szűkös tere tovább korlátozott) és a deprimáló versek együttese (melyek az elgázolt macska fokozatos rohadásától a lecsókészítés csínjáig-bínjáig terjedtek) a beszélgetők közös megegyezése alapján nem nevezhető „fizikai színháznak", pedig az alkotók szándéka erre irányult. Nánay István kritikus (és drámapályázatok kuratóriumi tagja) sajnálatosnak (és nem egyszeri jelenségnek) nevezte azt a folyamatot, amikor pályázatot nyer egy drámai mű, amely ugyan nem hibátlan, ám színpadi lehetőségek rejteznek benne, de a bemutatóra már úgy átalakul, hogy az eredetileg díjazott szöveg gyakorlatilag felismerhetetlenné válik. Ez történt most is Demcsák Ottónak, a Győri Balett rendező-koreográfusának munkája nyomán. Ám a szándék, a műfaji nyitás, a színészek műhelymunkában való továbbképzése dicséretes fejlemény a nagyváradi színházban. Persze meddő felvetés, de többen is előhozakodtak vele a beszélgetés során (megerősítve saját hiányérzetem is), hogy Horváth Csaba - bár véleményem szerint nem hibátlan - ám mintaszerű fizikai színházi rendezése, mely kortárs drámára, Szálinger Balázs Kalevalájára épül, miért nem kapott helyet a programban, hisz bizonyára termékenyítőleg hathatott volna a jelenléte.

Schwajda György: Hymnus

A nap utolsó előadása Schwajda György Himnusz című drámájából készült. Korszerűsített, újragondolt román nyelvű előadás a Hymnus, melyet aradi, bukaresti és galaczi színészekkel Radu Dinulescu rendezett. Schwajda drámája egy mélyszegénységben és az alkoholizmus okozta előrehaladott elbutulásban szenvedő házaspárt mutat be, Arankát és Józsit, illetve három gyermeküket, akik csak a szoba előtt sorakozó kis cipők képben jelennek meg az előadásban. Józsi minden éjjel részegen tér haza, megveri a nejét, és eléneklik a Himnuszt, amit az előadásban a nő veréstől kábult, mesés reklámvilágot idéző álmai helyettesítenek (ezeket szélesen vetítik a hátsó karton falra). Mindez csak addig megy így, míg egy este Józsi szét nem veri a televíziót is. Reggelre azonban szent a béke, Aranka lekváros kenyeret ken urának, Józsi közben hátulról csillapítja rutinszerű gerjedelmét az asszonyon, mindent elfeledve kérdezi, hogy telt az estéjük, és szégyelli magát tetteiért, de mégis elkéri a 100 Eurót (?), majd munkába indul.

Számomra ez a körforgás kissé sablonos, egyetlen ötletre épülő, példázatszerű előadást eredményezett, de a nézők, a szakmai közönség többsége hosszan ünnepelte a színészi játékot, és az esti beszélgetésen megegyezés született arról, hogy nagyszerűen aktualizálja a dráma közegét az előadás. Valószínűleg ezt díjazta az avignoni zsűri is, ahová több száz előadásból válogatták be a Hymnust az off programba (és ahol elnyerte a szociális kérdésekkel foglalkozó előadások fődíját is). Ahogy Victoria Cociaş az Arankát játszó színésznő elmondta, az előadást a külföldön élő román családok szembekerülését ábrázolja az európai jogrenddel. De az előadás akár Romániában is játszódhatna, hiszen akkor mutatták be, mikor az ország belépett az Európai Unióba. Arankán és Józsin ugyanis mindenki segíteni akar, vöröskereszt, szomszédok, gyermekvédők, de jobb élet helyett a végső romlásba taszítják őket. Végül Józsi mindenkinek megköszöni a segítséget, két kézzel támad a jogrend ellen, és megfojtja az őt feljelentő szomszédot. Majd Arankával együtt mozdulatlanná merevedve állnak egy talapzaton, mint az ártatlanság és a csalóka öröm szobrai. És tátott szájjal énekelnének: zeng Beethoven Örömódája, de félő, ők már nem hallják a zenét.

Aczél Géza: Timurra várva

Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulat

Díszlet, jelmez: Torkos István

Dramaturg: Balogh Tibor

Rendező-koreográfus: Demcsák Ottó

Szereplők: Dimény Levente, Szotyori József, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Kardos M. Róbert

Schwajda György: Hymnus (Himnusz)

Fordította: Notáros Lajos

Jelmez: Sanda Mitache

Fény, hang, videó: Ionica Horga

Rendező, díszlettervező: Radu Dinulescu

Szereplők: Victoria Cociaş, Claudiu Bleonţ, Robert Pavicsits, Ştefan Statnic, Giorgiana Elena Popan, Ştefan Statnic, Tudor Luca, Emanuel Florescu