Ha egy külföldi beszél Magyarországról, vajon hitelesebb az ítélete, mert elfogultság nélkül, kívülről tud a mi dolgainkra tekinteni – vagy amit ő mond, az szükségszerűen nélkülözi a mélyebb összefüggések ismeretét, az árnyalt kifejtés lehetőségét? A svéd Robert Jelinek drámája a magyarországi romák és nem romák konfliktusairól nem segít eldönteni a kérdést, mert mindkét válasz igaz rá.
Szinte közhely, hogy a színháznak javarészt a bennünket körülvevő valóságról kellene szólnia: létező, jelenvaló, kibeszéletlen vagy nem eléggé kibeszélt problémákról, a mában köztünk járó emberekről, a mai társadalom kérdéseiről, válságairól – nem utolsó sorban azért, hogy a színház is segítsen ezek feldolgozásában, megértésében, megélésében. Hiába hangzik ez unásig ismételgetett szólamnak, amellyel csak a színházat a politikai hatalom dicsőségéért vezető „szakemberek” nem értenek egyet, mégis alig akad olyan színház, amely ennek szentelné teljes működését – a Kolibri bizonyosan ezen ritkaságok egyike. Az ország egyik legprogresszívebb színháza, amelyről ehhez képest méltatlanul kevés szó esik. Két legújabb bemutatójukat, a Cyber Cyranot és az Európai történetet elemzi Kovács Bálint.