A színház mint fórum

Jelenre hangolt Ibsen

Bár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében zajlik az előadás, mégsem hagyományos színházi térben. Egyrészt leszűkítették, függönnyel körbezárták a nézőtér egy részét, másrészt vele szemben, a színpadon is felépítettek egy kisebb, szintén emelkedő nézőteret. A kettő között széles páston zajlik a játék, amely közben a színészek többször is kitekintenek a nézőkre, jelezve, hogy amikor a város és a polgárság kerül szóba, akkor a közönségre (is) gondolnak. Így tesz a Polgármester (Tollas Gábor), amikor a város helyzetéről, a polgárság fejlődéseinek lehetőségeiről beszél a darab elején. Vagy később Aslaksen (Henn János) nyomdatulajdonos (és a háztulajdonosok szövetségének elnöke), aki támogatásáról biztosítva a főszereplőt magukat a nézőket kéri meg, hogy ők is írják alá a nyilatkozatot, ami körbe is jár köztük. Végül maga Stockmann doktor is (Sebestyén Aba) a nézőkre mutat, amikor a város polgárairól beszél. Ezek után nem meglepő, hogy a népgyűlés jelenetében azt kérik a nézőktől, hogy maguk is mondják el a véleményüket a felmerülő kérdésekről.

Az alkotók fokozatosan készítik elő, hogy a játék végül kilép a hagyományos színházi keretek közül, és közös fórummá alakul. Erre az előadás is ráhangolja a nézőket, többek között azzal, hogy teljesen maivá alakítja a 19. század végi darabot. A szöveg sok apró (de a lényeget nem érintő) változtatása mellett ezt leginkább azzal érik el az alkotók, hogy a játékmód teljesen jelen idejűnek hat. Megváltozik minden, ami Ibsen korához kötné a történetet. Nem egy polgári szalon eseményeit követjük, hanem egy mai értelmiségi család életét (ahol a családfő nem sétálni megy, hanem a gyerekeivel biciklizni), ahol sok barát fordul meg rendszeresen. A doktor puncs helyett borral kínálja a vendégeit (hozat is újabb palackot a feleségével, mert ami az asztalon áll, annak már nyakára hágtak). A szereplők öltözéke is teljesen mai, akárcsak az a néhány egyszerű bútor, amit látunk. (Egy hosszú asztal, néhány szék, egy modern fotel, amiket a helyszínek változását követve időnként áthelyeznek a színpadon, illetve más-más funkcióban kezdenek használni a szereplők. Például a Stockmann-család étkezőasztala a harmadik felvonásban szerkesztőségi bútorrá válik, majd a negyedik felvonásban a népgyűlés berendezési tárgyává alakul.)

Ebben a mára hangolt játékban a legtermészetesebb módon jelennek meg a modern telekommunikációs eszközök. Hovstad szerkesztő (Galló Ernő) mindenhová magával viszi a laptopját, nemcsak a szerkesztőségben dolgozik, hanem Stockmannéknál vendégségben is az újságját szerkeszti rajta. Billing újságíró (Bartha László Zsolt) néhány kattintással azonnal kinyomtatja a szerkesztőség nyomtatóján a Polgármester (ellen)nyilatkozatát, amivel Stockmannak a fürdővíz állapotára szóló tanulmányát cáfolja, megakadályozva, hogy a doktor felfedezése nyilvánosságra kerülhessen. (Billinget a mobiltelefonja le is leplezi: a marosvásárhelyi előadásban úgy tűnik, hogy ő a Polgármester beépített embere, őt hívja a Polgármester, hogy feltűnés nélkül jusson be az épületbe.) Stockmann gyerekeinek is állandóan ott van a kezükben a telefon (Petra – Bíró Sára – rögtön rá is keres a szóra, amikor a darab elején az apja közli a társasággal, hogy mérgező „infuzóriumok találhatók a vízben". A Polgármesterrel való vita hevében Stockmann kikapja a fia kezéből a mobilját, majd a földhöz vágja. „Tedd már le azt a kurva telefont" – dühöng, miközben tudjuk, hogy a haragja most nem neki szól.)

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft