Színpadra hívás
Radio Muezzin – Rimini Protokoll (Svájc)
A Radio Muezzin c. előadásban Stefan Kaegi, a Rimini Protokoll egyik alapítótagja nem a rendezőhármas másik két alkotójával, Helgard Hauggal és Daniel Wetzellel, hanem egy egyiptomi dramaturggal, Laila Solimannal dolgozott együtt. Nem véletlen, hiszen e produkció a sajátos színházi formáció első olyan alkotása, amelynek témája szorosan egy Európán kívüli kultúrához (illetve valláshoz) kötődik.
Igaz, hogy a Rimini Protokoll már korábban is „kitekintett” a kontinensről, ám olyan előadásaik esetében mint a Call Cutta vagy a Fekete nyakkendő hangsúlyosabban érvényesült az európai nézőpont: az előbbi produkció az olcsó munkaerővel kecsegtető ázsiai országokba kihelyezett call centerekkel foglalkozott, ám a kalkuttai telefonközpontos Berlinen kalauzolta végig a mobiltelefonnal felszerelt nézőt, az utóbbi alkotás pedig egy Európában felnőtt dél-koreai nő eredeti családjának felkeresésére irányuló igyekezetét vitte színpadra. Természetesen a Radio Muezzin – hiszen rendezője érdeklődését és kérdésfelvetéseit követi – szintén részben európai látásmódot tükröz, ám egy kifejezetten Egyiptomban releváns témát dolgoz fel, ugyanakkor a közreműködők (szereplők, dramaturg) személye is mélyebben az adott kultúrába ágyazza az előadást.
A produkció bemutatójára Kairóban került sor (bár az egyiptomi Vallásügyi Minisztérium rendelkezése értelmében az alkotók nem tarthattak nyilvános előadást, csupán egy szűk közönség láthatta a premiert), ezt követően a Radio Muezzin az elmúlt 2 évben 14 európai országban vendégszerepelt, ahol a muszlimok a többségi társadalom kisebb vagy nagyobb fokú elutasításával találkoznak (az előadásban az egyik szereplő felidézi a minaretek építésének betiltásáról szóló svájci népszavazást).
