Kioldás tanulmány egy végkifejlethez

A betonbunkerek ölelte furcsa buckákkal és fém- és faroncsokkal teli tér egy féktelepet jelképez, ahol titánrugók tartják vissza a föld mélyére temetett platókat, mert ha elengednék őket, akkor az egész határvidék szétrobbanna. Az előadás elején hosszú monológokban mutatkoznak be a telep munkatársai. De a kulcsszerepet nem ők játsszák az előadásban, hanem a Trill Zsolt játszotta figura, minden szereplő közös Énje, aki ki-be lép a jelenetekbe, eligazít és összekavar, mesél és kinyilatkoztat. Szimbolikus eszenciája ő a többi hasonlóképp nem hús-vér figurának.

Verebes Ernő szövege bár utal eseményekre  (Oroszországból titokzatos kutatónő érkezik, egy francia cég felvásárolni készül a telepet), mégsem rak össze semmiféle történetet. Metaforikus-szimbolikus szövegfolyam ez, amelynek sajátos költőisége mellett metaforikus, szimbolikus utalásai fontosak. Vidnyánszky Attila rendezése ezúttal is élettel tölti meg a szavakat, képeket rendel hozzájuk, atmoszférát teremt melléjük, erős színészi jelenléttel társítja. A beregszásziak most is erős csapatnak mutatkoznak: testi-lelki koncentrációval, példamutató közösségi szellemben, sokszor önironikus gesztusokkal vesznek részt a játékban.
08. 08. 6. | Nyomtatás |